4. Fejezet

 Sziasztok! A kövi fejezetet csak két hét múlva tudom felrakni, mert megint táborban leszek. Addig is jó olvasást! ;)

  Simon feje elvörösödött a dühtől. Káromkodott egy nagyon hosszút és választékosat, majd nekiugrott a fiúnak és fojtogatni kezdte.
-Ne, Simon, hagyd abba! -sikította mögöttük egy lány.
-Simon, te rohadék... -sziszegte a fiú, és orron vágta Simont. Az arcáról csorgott a vér, vörösre festve a pólóját.
   Az ajtó kinyílt mögöttem, és egy negyvenes éveiben járó barna hajú, szemüveges férfi lépett be rajta.
-Szervusz, Lili, hallom... -kezdte, de elakadt a lélegzete. -MI FOLYIK ITT?! -ordította kidülledt szemekkel.
-Maximum Simon vére, de az már mindjárt megalvad, vagyis valaki valószínűleg nyitva hagyta a csapot -közölte egy idióta az utolsó előtti  sorban.
-Levente ez nem vicces! -csapott az asztalra a tanár. Vajon az embereknek kieshet a szemük, csak mert mérgesek? Mert ő már egészen közel volt ehhez. -Simon, tűnés az orvosi szobába! Ki csinálta ezt vele?!
-Én voltam -tette fel a kezét az álompasi.
-Kísérd el Simont, és amikor összerakták őt az orvosiban, menjetek le az igazgatóiba!
-Rendben -szólalt meg Simon rekedtes hangon. -De tanár úr, ezt olvassa el! -nyomott a kezébe egy levelet, majd a másik fiúval együtt kiment a teremből. Amíg a tanár a sorokat bámulta, én körülnéztem. Az osztálytermünk nem volt nagynak mondható, de azért kicsinek sem. Kettes padok álltak, egy sorban három. Ránézésre több fiú volt, mint lány. Az álompasinál jobban csak egy fiú tetszett: akit az imént Leventének neveztek. Sötétbarna haja az arcába lógott, és furcsa, zöld szemével engem bámult. Pillantásától elpirultam, ezért gyorsan elfordítottam a fejem.
-Lili, az anyukád írt igazolást a dolgozatok alól, de azért próbálj figyelni az órákon! Én a matematika tanárod, és az osztályfőnököd vagyok, Kováts Vilmos tanár úr. Osztály! Kérlek titeket, mutatkozzatok be Lilinek!
   Már kb. az ötödik osztálytársam mondta el a nevét, és beszélt magáról, amikor Simon és a másik fiú belépett.
-Na, mit mondott az igazgató úr? -szakított félbe a tanár egy igencsak lelkes lány beszámolóját a megismerkedésünk történetéről.
-Mindketten kaptunk egy igazgatóit -felelt unottan Simon.
-Értem. Folytasd kérlek! -biccentett Kováts tanár úr Klári felé. Vagy... az előtte ülő vörös hajú lányt hívják Klárinak? Áhh, nem tudom.
-Bocsánat, tanár úr, leülhetnék? -szólaltam meg halkan, mire Klári (?) sértetten rám nézett, amiért megint félbeszakították. -Mert már kezd fájni a lábam...
-Persze -bólintott.- Ott ülsz, Vera mellett -mutatott egy üres helyre az utolsó sorban. Ami mellesleg pont Levente mögött volt.
   Odasétáltam, leültem és rámosolyogtam Verára. Sötétszőke, göndör haja volt, és a füzetébe egy mangafigurát rajzolgatott.
   Igaz, hogy ez az egész bemutatkozásos dolog miattam volt, viszont engem nem nagyon érdekelt. Persze fél füllel hallgattam a ,,kiselőadásokat", de csak amikor Leventére került a sor, akkor figyeltem csak igazán oda.
-Levi vagyok -nézett rám féloldalas mosollyal. -és...
-Azt hiszem magamról, hogy vicces vagyok, pedig nagyon nem! -utánozta Levi hangját a szőke- kékszemű fiú, aki valamivel ezelőtt mutatkozott be, és Ákosnak hívták.
-Kussolj már, seggfej! -mondta idegesen Levi. Ezek vajon utálják egymást, vagy csak hülyéskednek?
-Hé, hallgassuk meg egymást! -szólt közbe a tanár. -És egy perc múlva csengetnek, szóval aki kimaradt -mutatott két lányra. -Azok mutatkozzanak be Lilinek később! El lehet pakolni.
-Vera! Figyelj már, Vera! -sziszegte egy fiú (azt hiszem, Vince) mellettünk, és egy papírcetlit dobott az füzetére. Kérdőn néztem a padtársamra, de ő csak megrázta a fejét.
   Miután csengettek, felálltam és Verával együtt kiléptem a teremből, de ő megtorpant.
-Egy pillanat -mondta nekem.
-Oké -bólintottam.
   Vera nézte a teremből kilépőket, és amikor Simon következett, utánaszólt.
-Simon, várj egy kicsit! -óvatosan körülnézett, és csak aztán fordult vissza. -Hogy érted azt, hogy...
-Khm... -köszörlte a torkát Simon. -Lili, nem akarsz venni valamit a büfében? A földszinten van, és nagyon széles a választék. De siess, mert hosszú lesz a sor!
-Nem, most nem vagyok éhes -ráztam meg a fejem.
-Én viszont igen! Nem vennél nekem egy melegszendvicset? A pénzt majd suli után visszaadom.
-De...
-Menj már! -tolt el engem. Hmm... Szóval le akar rázni...?