2. Fejezet

   A csókunk nem tartott sokáig, mert eltoltam magamtól, és megkérdeztem:
-És... te ki vagy?
   A fiú döbbenten bámult rám.
-Lili, ez most komoly? Lili, én vagyok az! Lili, hahó! Komolyan nem emlékszel?
   Akármilyen cuki ez a fiú, és ha még igazat is mond, akkor sem szimpi. -gondoltam- úgy beszél hozzám, mint egy őrülthöz, aki most szökött a diliházból.
-Valószínűleg átmeneti amnéziája van, de ez nem meglepő, a fejsérülései alapján számítani is lehetett volna erre -szólalt meg halkan az orvos.- Az emlékei bármikor visszatérhetnek. Viszont mivel a sérülései nagyrészt meggyógyultak, hazamehet. -nézett az anyámra, mire ő bólintott.
-Lili, akkor összeszedjük a cuccaidat, és megyünk haza.- sóhajtott fáradtan.

                                                       *               *                   *

   Két óra múlva egy kocsiban ültem az állítólagos anyámmal és barátommal. Már utaztunk egy ideje, és a... khm, anyám megszólalt, hogy megtörje a kínos csendet.
-Öhm, Lili... Nem akarod megtudni, hogy hogy kerültél a kórházba?
-De- válaszoltam unottan.
-Az úgy volt, hogy éppen futni mentél, és... és mivel reggel esett az eső, eléggé sárosak voltak az utak, megcsúsztál, és beestél egy kocsi elé.- itt zokogni kezdett.- És tudod mi a legrosszabb? Az, hogy...
-Anna, figyelj az útra!- szól közbe a... barátom. Amúgy meg a barátom annyira ismeri az anyám, hogy tegezi? Hű.
-Jól van, jól van... -próbált az anyám az útra koncentrálni, de még néha-néha szipogott egyet.- Szóval csak azért mentél el futni, mert veszekedtünk. Megkértél, hogy had mehess el egy buliba. Bevallottad, hogy alkoholt is innátok. De még csak 15 éves vagy! Természetesen nem engedtelek el. És -sóhajtott egyet.- Ha ideges vagy, mindig elmész futni. Erre sem emlékszel?- nézett rám a visszapillantóból. Óvatosan megráztam a fejem.
-Lili, annyira sajnálom!
-Oké, mostmár mindegy... -mosolyogtam rá fáradtan. Eddig észre sem vettem, hogy milyen álmos vagyok. Pedig nemrég aludtam... Mennyit is?
-Aaanyu? Mióta voltam a kórházban?
-Körülbelül 3 hete, drágám- válaszolt szomorkás mosollyal az arcán.
   Úgy negyed óra múlva megálltunk egy hatalmas háznál. Vagyis hatalmas házunknál. Amikor kiszálltunk, a barátom (?) odafordult hozzánk, és így szólt:
-Akkor én megyek is haza. És Lili, remélem hamar visszajönnek az emlékeid -kacsintott rám, és intett nekünk.- Sziasztok!
-Szia...-motyogtam magam elé.
-Ja, Lili -nézett vissza. -Simonnak hívnak.
   Amikor bementünk a házba, csak akkor tört ki belőlem a nevetés.
-Simon? Ez most komoly? Simon? -törölgettem a szemem.-És hogy szólítják? Simi?
   Az anyám rosszallóan csóválta a fejét, de amikor már fetrengtem a röhögéstől ,ő is elmosolyodott.
-De Lili, ezt inkább ne csináld, el van törve a karod...
-Ünneprontó- nyújtottam rá a nyelvemet.
-Anna? Lili is itt van? -lépett be az előszobába egy barna hajú borostás férfi az előszobába. Már éppen meg akart volna ölelni, amikor az anyám megköszörülte a torkát.
-Ja, igen, amnézia -forgatta a férfi a szemét a férfi.-Lili, én az apád vagyok.
   Bólintottam. Oké, erre számítottam.
-Tényleg, Lili, a szobádra emlékszel? -kérdezte az anyám.
-Hát, nem hiszem...
-Akkor gyere, elkísérlek! -karolt belém, és felvezetett az emeleten levő szobámba.
  Az ajtóban megállt, és hátrafordult
-Lili, nemsokára kész a vacsora, majd felhozom neked. -mondta, és lement a konyhába.
   Beléptem a szobámba. A falak halványkék színűek voltak, és a bútorok is eszerint voltak berendezve. Megakadt a szemem egy laptopon. Odatoltam elé egy gurulós széket, és bekapcsoltam. Mármint a laptopot. Kezdőoldalnak Facebook volt beállítva, ahol szerencsére belépve maradtam. Nevemnek Hotváth Lili volt beállítva. Kaptam egy halom értesítést, de a nagy részük játék felkérés, nCore meghívó, és ismerős visszaigazolás volt. Két üzim is jött, az elsőt Kaltosai Verától:
   Szia Lili! Hallottam, hogy baleseted volt :(((( Jobbulást a többiek nevében is :)
Puszi, Vera
  Többiek? Megnyugtató, hogy vannak barátnőim. A másikat Kerekes Bendzsitől kaptam:
   Helló, baby! ;) Jól eltűntél... Talizhatnánk még valamikor! Am az anyád még mindig beveszi, h CSAK Simonnal jársz? :DDD